Az új embertípus

„Eltelik egy emberöltő, majd még egy, s hirtelen már azt sem tudjuk, honnan származunk” – mutatott rá Barack Obama.

Bármennyire is furcsa volt ezt az ő szájából hallani, Obama kimondta a lényeget. Mert a globalizáción munkálkodó háttérhatalmaknak épp ez a célja: felejtsük el kik vagyunk, honnan jöttünk. A hazátlan, semmiben és senkiben nem hívő "sehonnani bitang ember"-eket (az idézet Petőfi Sándor Nemzeti dal c. költeményéből való) könnyű megvezetni, tetszés szerint irányítani. Jézus így szólt, amikor Keresztelő Jánosról kérdezték: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat?"

/Fotó: http://kulturmunka.reblog.hu/

Nos igen, a világ urai ilyen embereket, gyökértelen, széltől lengetett nádszálakat akarnak látni, olyan világpolgárokat, akik talán még éneklik: "bölcsőd az, s majdan sírod is" (Vörösmarty Mihály Szózat c. verséből) , de már nem értik mit jelentenek a szavak, mert az "oksa",  a "valszeg", a "cukiság" meg a személyiségi jogok új világrendjében elfelejtették hazájukat, nemzetüket, őseiket. Olyan embertípust akarnak létrehozni, aki azt sem tudja magáról, hogy kicsoda, honnan származik, mi végre van a világban, és senki felé  nincs elkötelezettsége, még saját maga felé sem. Olyan embert akarnak, aki önként hajtja fejét a handzsár alá, és szótlanul tűri Európa megmaradt keresztény értékeinek lerombolását, sőt talán még örömtáncot is lejt élete tartóoszlopainak megsemmisülése közben.

 

                      

/Fotó: http://www.uccronline.it/tag/radici-cristiane/

Uram, nézd - nagyböjtre

Uram, nézd - a vers megzenésített változata

 

Uram, nézd

(J. Simon Aranka verse)

 

Uram, nézd, vak vagyok, sírva bolyongok,

Mindig csak a konkolyt, a gazt veszem észre.

Nem csak szememmel, szívemmel se látok,

Ereimben lappang Bartimeus vére.

Nyomorom koldusé, szemeimen hályog,

Sötét éjszakámban utam nem találom.

Útszélre száműzve, kiáltozva várlak,

Uram, mutasd fényed, add, hogy újra lássak!

 

Uram, nézd, béna vagyok, és csak roskadozom.

Földhöz szegez engem tengernyi véres vétkem.

Önként élek gúzsban, mégis minden napon

A Siloe gyógyító vizét remélem.

Bűneim oly sokszor nyomták arcomat sárba,

Hogy már nem maradt elég erőm felállni.

Szólj hozzám, gyógyíts, csak Te állíthatsz lábra!

Uram, szabadíts fel, taníts újra járni!

 

Uram, nézd, leprás vagyok, rajtam bélyegem:

Bűzlő sebeimben száz veszélyt hordozok.

Szívemben gonoszság, lelkemben félelem,

Gondolataim bősz, fekete ordasok.

Irtózat lettem én, csak magányom enyém,

Ne kerülj el Te is, hisz nincs kihez mennem!

Pária lelkemnek érintésed remény,

Uram, könnyeiddel moss tisztára engem!

 

Uram, nézd, romlott vagyok, a sorsom halál!

Elítélt lator, ki jót tenni nem tudok.

S bár ajtód előttem örökké nyitva áll,

Nélküled házadba soha el nem jutok.

Vérem hajszol, űz: el tőled, egyre messzebb.

Végzet tátott torka már vár, hogy elnyeljen,

Örök sírba esnék, de felfog kereszted.

Uram, tarts erősen, mentsd meg hűtlen lelkem!

A világosság angyala I. - 16. A saláta emlékei és kő, trancsír, vasaló

A honlapon lévő minden cikk szerzői jog védelme alatt áll. Másolni, máshol megosztani csak engedéllyel lehet. Engedély kérése itt: goldiesimon.chr@gmail.com

Goldie Simon - A világosság angyala

I. Beszippant a New Age (Tanítók, guruk, mesterek vonzásában)

16. A saláta emlékei és kő, trancsír, vasaló

/részlet/

Olvastam, olvastam és olvastam, faltam a könyveket. Az a bizonyos kiadó, amelynek nem sós víz a neve (talán ebből már kitalálta, kedves Olvasó, mi is az igazi neve ennek a könyvgyárnak), csak úgy ontotta az izgalmas könyveket. Persze vásároltam máshol is, főleg a tanfolyamok, előadások helyszínén, hiszen ott mindig hozzá lehetett jutni azokhoz az irományokhoz, amelyekből alaposabban és kimerítőbben tájékozódhattam az előadások szűkre szabott témájáról. Sokat meditáltam, kerestem a belső békémet. A családom is kezdte már elfogadni a bogaraimat, szerintem azért, mert minden hóbortom mellett megtartottam emberi formámat.

         Egy darab répát mégsem szólíthatnánk anyának – jegyezte meg Nórika elmélázva, mint aki éppen elképzeli, milyen lennék répaként.

         De legalább meg se ennénk, mert utáljuk a répát – tódította Misike.

         Tényleg! – kiáltott fel Pistim aggodalommal teli hangon. – Mit fogsz enni ezek után? Mert ha az ember növény is lehet, akkor te semmit sem ehetsz!

         Földet! – mondta Misike vidáman. – Vagy köveket.

Nem tetszett, amit hallottam. Kénytelen voltam felvilágosítani szeretett családomat, hogy  én nem hiszek a növénylétben, ezért aztán ehetek növényeket. Tudomásom szerint a Krisna tudatúak is esznek.

         De mi van, ha igazuk van a lélekvándorlásban hívőknek? – morfondírozott Pisti. – Akkor tök mindegy, mit hiszel, mindenképpen egy valamikor élt emberi lényt fogyasztasz el.

         Igen ám, de akkor nem csak én, hanem ti is mind kannibálok vagytok! – vágtam oda, mert sarokba szorítva éreztem magamat, és nagyon reméltem, hogy a buddhizmusban nincsen növényi létezés.

 

Fotó: hu.stockfresh.com

A történet folytatása a hamarosan megjelenő könyvben olvasható.

I. Beszippant a New Age - 15. Hogyan nem lettem keresztény

A honlapon lévő minden cikk szerzői jog védelme alatt áll. Másolni, máshol megosztani csak engedéllyel lehet. Engedély kérése itt: goldiesimon.chr@gmail.com

Goldie Simon - A világosság angyala

I. Beszippant a New Age (Tanítók, guruk, mesterek vonzásában)

15. Hogyan nem lettem keresztény

/részlet/

A fényadó beavatásom után nem fértem a bőrömbe, és minden lehetőséget kihasználtam, hogy az első huszonegy napon minden nap adjak fényt. Adtam is boldog-boldogtalannak. Nekem mindegy volt, hogy kéri vagy sem. Reggelente Pistit és a gyerekeket is azzal ébresztettem, hogy kezemet feléjük tartva árasztottam beléjük a mindenség szívének szeretetét. Néhány nap után Misike rendszeresen a paplan alá bújt, amikor beléptem a szobájába, Nórika pedig olyat tett, amilyet addig soha: már előttem fölkelt és magára zárta a fürdőszoba ajtót. Pisti volt a legelnézőbb velem szemben, ő csak az újságot tartotta maga elé, ha borúsabb napokon reggelizés közben eszembe jutott, hogy árasszak rá egy kis fényt. A nagy szeretet-energiából jutott Dinikének és Fricikének is, elvégre ők is családunk megbecsült tagjai voltak. Fényt adtam a szobanövényeknek, a kertben a tujáknak és a babnak is. Ha boltba mentem, ott is adtam néhány embernek, akiről úgy gondoltam, hogy szüksége van rá, és mindenképp adtam annak, akit energiavámpírnak gondoltam. Kicsit furcsán néztek rám, amikor feléjük tartottam a tenyeremet, volt, aki félénken visszaintett. Lehet, hogy félreértettek? Egy biztos, állandóan a felfokozott szeretet állapotában égtem. Mindenkit szerettem, még a pókokat is, ezért aztán hamarosan minden sarokban díszelgett egy-egy csodás szövésű pókháló. Ennek Nórika nem örült, és az apjával kitakaríttatta a szobájából az összeset. Viszonzásul kapott tőlem fényt, hogy benne is több legyen a szeretet. Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy minél több szeretetet-fényt akartam adni, annál fagyosabb lett irányomban a családom.

       

Fotó: hu.depositphotos.com

A történet folytatása a hamarosan megjelenő könyvben olvasható.

 

 

I. Beszippant a New Age - 14. Szolgálunk és mérünk

A honlapon lévő minden cikk szerzői jog védelme alatt áll. Másolni, máshol megosztani csak engedéllyel lehet. Engedély kérése itt: goldiesimon.chr@gmail.com

Goldie Simon - A világosság angyala

I. Beszippant a New Age (Tanítók, guruk, mesterek vonzásában)

14. Szolgálunk és mérünk – fényt vagy életet

/részlet/

Eljött végre az ingyenes állapotfelmérés napja, melyet a város egyik Művelődési Házában tarthattunk. Izgatottan készültem, hiszen ez egyfajta reklámot is jelentett a Kamarának, és persze minden természetgyógyásznak is, aki ebben részt vett. Természetesen magának a természetgyógyászatnak a köztudatba kerülése is egyik fontos célunk volt.

Szóval a nagy nap reggelén, mialatt gyermekeimnek tízórait csomagoltam éppen, Misike egyáltalán nem megszokott módon ott sertepertélt körülöttem a konyhában. Sejtettem, hogy akar valamit, végül rászóltam, hogy bökje már ki. Nagy sóhajtozások és nyögések kíséretében föltette a kérdést, hogy megvarázsolnám-e a matek füzetét.

         Micsoda? – bámultam rá elképedve. – Miért akarod ezt?

Nagy szégyenkezve bevallotta, hogy nem csinálta meg a házit, és mivel ez már nem az első eset, valószínűleg súlyos következményei lesznek, amire majd egy karó emlékeztet engem az ellenőrzőjében.

         Gondolom, belilulhatott a fejem, mire ő gyorsan eszembe juttatta, hogy vigyázzak, nehogy túlontúl felidegesítsem magamat, mert ő nem szeretne még ilyen fiatalon meghalni.

         Már miért halnál meg? – reccsentem rá, de rögtön eszembe is jutott, hogy hiszen én magam mondtam el nekik, hogy Mérnök tanfolyama óta mivel járhat, ha feldühödök. Gyorsan leültem, két kezemet tenyérrel fölfelé a térdemre fektettem, a hüvelyk és mutatóujjammal „o” betűt formáztam, és meditáltam.

         Csak siess, anya azzal a varázslással, mert elkések! – sürgetett a drágalátos fiacskám.

        

A történet folytatása a hamarosan megjelenő könyvben olvasható.

 

I. Beszippant a New Age - 13. Istenek és vámpírok között

A honlapon lévő minden cikk szerzői jog védelme alatt áll. Másolni, máshol megosztani csak engedéllyel lehet. Engedély kérése itt: goldiesimon.chr@gmail.com

Goldie Simon - A világosság angyala

I. Beszippant a New Age (Tanítók, guruk, mesterek vonzásában)

13. Istenek és vámpírok között

/részlet/

Egy valami vigasztalt a sikertelen reinkarnációs utazás miatt, azaz nem valami, hanem valaki. Hinnék-e, hogy ez a valaki éppen drágalátos férjem, Pisti volt? Pedig igen! A tény, hogy nem gúnyolódott, hanem együtt érzőn megölelt, önmagában elég lett volna, de amit mondott, az volt az igazi vigasztalás, ráadásul rendkívüli éleslátásról is tanúskodott.

         Semmi baj! – mondogatta ­–, még biztosan nincs itt az ideje, hogy megtudd, milyen csodálatos, fejlett lélek vagy. Nem olyan régen jársz még ezen az úton.

         Milyen igaz! Elképedve bámultam rá. Ez az én Pistim? Ez biztos? Az nem lehet! Valaki biztos kicserélte. Gyorsan föltettem ennek a lénynek néhány keresztkérdést, amit csak Pisti tudhatott. Ő azonnal rávágta a helyes válaszokat, de azért furcsán nézett rám. Akkor nyugodtam meg végleg, amikor megkérdezte, hogy „ugye több tanfolyam mostanában nem lesz, mert úgy látom, már kezd az agyadra menni?”. Ez az! Ez biztosan ő, sóhajtottam megkönnyebbülten. Persze a kérdésére nem adhattam megnyugtató választ, merthogy várt rám az Extraszensz tanfolyam, amit Körszakáll, a Szövetségből lett Természetgyógyász Kamara országos titkára már korábban megígért.

 

A történet folytatása a hamarosan megjelenő könyvben olvasható.

 

I. Beszippant a New Age - 12. Tudom mit tettél előző életedben

A honlapon lévő minden cikk szerzői jog védelme alatt áll. Másolni, máshol megosztani csak engedéllyel lehet. Engedély kérése itt: goldiesimon.chr@gmail.com

Goldie Simon - A világosság angyala

I. Beszippant a New Age (Tanítók, guruk, mesterek vonzásában)

12. Tudom mit tettél előző életedben

/részlet/

A rebirthing tehát nálam eleve kilőve, de a reiki az más volt. A beavatástól különleges lettem, szellemi megkülönböztető jegyet viseltem, és hatalmat kaptam, hogy gyógyítsak. A bélyegzőmön már több tétel is szerepelt: természetgyógyász, felsőfokú reflexológus, bioenergetikus, radiesztéta. A kapunkon lévő cégtáblámon pedig egymás után sorakoztak a gyógymódok, melyeket alkalmaztam: állapotfelmérés talpmasszázzsal, ingával, aura- és csakravizsgálat, reflexológia (mégiscsak jobban hangzik, mint a talpmasszázs), bioenergia- és reiki kezelés. Meg is lett az eredménye. Gyorsan megtelt az előjegyzési naptáram, és lassanként visszafolydogált a tanfolyamokra költött pénzünk. A sok gyakorlás által - minden szerénység nélkül állíthatom – rövid idő alatt mesterré lettem, és nem csak a talpmasszírozásban, hanem az inga használatában és a harmadik szemes látásban is. Képes voltam meglátni és megjavítani az aura és a csakrák működési zavarát, egyúttal felállítani a hozzám fordulók diagnózisát is. Használtam mindent, a talpvizsgálattól kezdve az agykontrollon keresztül az energiagyógyászatig. De nem volt ám ez könnyű kenyér! Napi 9-10 beteg, fejenként egy óra masszírozás, energiakezelés, közben végig kellett hallgatni a páciensek panaszáradatát, ami nagy többségben nem a betegségükről, hanem az életükről szólt. Bizony, szükségem volt az energiapótlásra, úgyhogy minden reggel szorgalmasan meditáltam és töltekeztem a reiki erővel.

Egyik nap a szokásosnál is több páciensem volt, estére lemerültem, mint rozsdás hajócsavar a tenger fenekére. Úgy gondoltam,  lefekvés előtt feltöltöm magam egy kis reiki erővel. Leültem a fotelba, és elkezdtem meditálni. Észre sem vettem, mikor aludtam el. A saját sikításomra tértem magamhoz. Kapkodtam a levegőt, és szinte lebénultam, még percekkel ébredés után is alig tudtam megmozdulni.  Azt álmodtam, hogy állok a konyhában, hátam mögött a fejem magasságában egy polcon a mini grillsütő (a valóságban is ott volt). Hirtelen rossz érzésem támadt, mintha valaki figyelne hátulról. Biztosan érezte már, kedves Olvasó a tarkóján azt a megmagyarázhatatlan, kellemetlen bizsergést. Hátrafordultam, és szörnyű dolgot láttam. A grillsütő vörösen izzott, pedig nem is volt áram alatt, aztán ez az ördögi masina elkezdett felém siklani. Tudtam, hogy mindjárt rám ugrik, és nekem végem. Halálfélelmemben sikítottam egy nagyot, és akkor szerencsére fölébredtem. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha tovább álmodok. A sikításra persze azonnal ott termett az egész család. Nórika részvéttel telten megkérdezte:

         Mi van anya, pókot láttál?

A történet folytatása a hamarosan megjelenő könyvben olvasható.

 

I. Beszippant a New Age - 11. Melyik erő a nyerő?

A honlapon lévő minden cikk szerzői jog védelme alatt áll. Másolni, máshol megosztani csak engedéllyel lehet. Engedély kérése itt: goldiesimon.chr@gmail.com

Goldie Simon - A világosság angyala

I. Beszippant a New Age (Tanítók, guruk, mesterek vonzásában)

11. Melyik erő a nyerő?

/részlet/

Úgy éreztem, frissen megszerzett hatalmas energiáimmal egyenesen tűhegyen táncolok. Nem baj, gondoltam, úgyis itt az ideje, hogy megtanuljam féken tartani az indulataimat. Mit mondjak, nem sokáig sikerült. Már útban hazafelé feldühített egy szabálytalanul előző autós.

         Ez nem normális! – csattantam fel. – Az ilyenek aztán csodálkoznak, ha baleset éri őket.

         Alig fejeztem be a mondatot, máris kővé dermedtem ijedtemben. Te jó ég! Mi lesz, ha tényleg balesetet szenved miattam az az autós? Hogy voltam képes ilyesmit kimondani? Másnap le se szakadtam a rádióról és elolvastam az összes napilapot, hogy megtudjam, nem történt-e baleset a hármas úton. Nagy szerencsémre, az a nap véletlenül balesetmentes volt, ami, valljuk be, ritkaság. Ez a tény viszont indokolta a kérdést, hogy akkor most mi a helyzet az energiámmal?

 

A történet folytatása a hamarosan megjelenő könyvben olvasható.

0.156 mp